× A lapon való további böngészésével elfogadja, hogy a White Water Kft sütiket használ honlapján, a felhasználói élményt továbbfejlesztése céljából.

white-water.hu



Túlélőtúra a téli nyárban!







White Water kis csapata felfedező útra indult, hogy újabb kihívásokat keressen, újabb túraútvonalakat fedezzen fel, ami annyira jól sikerült, hogy igazi túlélő túrává kerekedett. Sikerült megtalálnunk, szerintem Európa leg vadregényesebb, legszelesebb, leghidegebb,  pontját. Szóval, ha hűsölni vágysz, vagy csak szeretnél valakit elküldeni nem éppen melegebb éghajlatra, akkor erre a helyre érdemes…

A helyszín Románia, Erdély, Retyezát, Bukura tó (2040 m)


 Az egész napos túrázás után érkeztünk meg este 7 órára a Bukura tó partjára rövidgatyában, pólóban, amit egy hirtelen elhatározásnak köszönhetően a síruha váltott föl kettő réteg alá öltözettel. Ezt az elhatározást nagyban segítette az 50 km/h-s szél, az út közben sípályává változó szakasz, és az, hogy 2-3 egész fokkal voltunk a (meg)fagyáspont fölött. Ez a sí kabát, aztán az egész ott tartózkodásunkat végig kísérte, a táskán kívül semmit sem vettünk le magukról, és ahogy Tomi mondta, az ott töltött napok számát,  a felvett pulóverréteg növekedéséből tudtuk nyomon követni.



Rájöttünk arra is, hogy sí öltözetünk eddig mennyire kihasználatlan volt, és például pizsamaként is jól funkcionál. De volt, aki még a azt is túlzásnak találta, hogy a bakancsot le kell venni lefekvés előtt…



A látvány, ami fogadott minket pazar volt, ahogy a kép is tanúskodik róla. Hamar rájöttünk, hogy a sátrak körül épített erődítmények, nem az ellenséges UV sugarakat hivatottak távol tartani. Sokkal inkább az erős széllökések hatását csökkenteni, hogy a sátraink ne kite ernyőként szálldossanak fölöttünk.
Szerencsére az este sem telt el eseménytelenül, és nem kellett alvással pazarolnunk a „ nyaralás”idejét.  Én este a sátorban többször arra ébredtem, hogy valami harapdálja a fejemet. Ezt közöltem is a mellettem fekvő Tomival, akit annyira megijesztett a dolog, hogy 3 másodpercig még a horkolást is abba hagyta… Gondoltam, hogy igaza van, végül is nem kell parázni, nagyot nem haraphatott, és a sátor közepén sikerült is visszaaludnom a következő széllökésig. Ekkor rá kellett döbbennem, hogy ez inkább a sátor keresztfeszítő rúdja lehetett, ami a heves széllökések hatására átment tökverőbe... ;)

 

Én alapvetően szeretem a szélsőséges időjárást, mert izgalmasnak tartom a változást, és itt is tanulságos volt megtapasztalni, hogy milyen, amikor minden luxust mellőzve, egy sátorban kucorogva várjuk a szél, és az eső enyhülését. Ilyenkor van ideje az embernek elmélkedni az élet nagy dolgain, meg azon, hogy vajon érdemes volt-e a sátor vásárlásakor az akciós ajánlatok közül válogatni…

A túra előtt szerencsére mindenki jól felkészült, és beszereztük a legmodernebb túlélő felszereléseket. Vettünk lélegző bőr bakancsot, duplán bélelt vízálló, kantáros gatyát, víz és szélálló vitorlás kabátot, tűzcsiholásra is alkalmas túlélőkést, Bear Grylls Vadon Törvényei könyvet, sőt még energia szelet is volt nálunk, amit a maratonisták szoktak bedobni, ha már egy csepp energiájuk sem maradt...  Ezekben az új cuccokban igazi hősöknek éreztük magunkat, hogy dacolva a zord időjárási körülményekkel, leküzdöttük az 1200 méteres szintkülönbséget, a 20-25 kilós zsákjainkkal. Ez a mámorító érzés egészen addig tartott, amíg egy helyi pásztor, aki az egész életét a szabadban töltheti, fütyörészve suhant el mellettünk térdig érő gumicsizmában, vékony gatyókájában, vászonkabátban- Valószínűleg szokásos reggeli sétájaként megtéve, majdnem ugyanazt a távot, amit mi is…


 

Több mint egy napon keresztül dacoltunk az esővel, széllel, és mivel kite-ot nem vittünk magunkkal, sok értelmét nem láttuk tovább maradni, ezért elindultunk visszafelé. Mivel egyik társunknak a lefelé menetben megsérült a bokája, a vissza úton megálltunk egy erdőszéli menedékháznál. Ez egy kis faviskó volt, ahova kb. 20 négyzetméterbe voltak ömlesztve a kb. 20 férőhelyes emeletes ágyak. Az ágyakon egy-egy,  olyan 20-40 éves körüli, durva takaró, és kisebb párna szerűség volt elhelyezve, valamint volt még egy asztal az ágyak közé bezsúfolva, és egy cserépkályha. De ez a kis szoba, akkor nekünk igazi megváltást jelentett, és csak dicsérni tudtuk. Végre volt mire lefeküdni, nem kellett attól tartani, hogy ébredéskor majd a csillagok, esetleg a mackók pislákolnak vissza ránk, és a jó meleg kályhának köszönhetően, három nap elteltével,  először találkozhattunk az alsógatyánkkal is…


Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, jó hangulatban telt ez a pár nap, amitől úgy érzem a kis csapatunk még jobban összekovácsolódott, és talán jövőre újra nekifutunk, hogy a kicsivel magasabban lévő csúcsokat is meghódíthassuk!


írta: Pisztráng